Az elragadó belső ellenőr esete – villámkrimi

Rita, már megint késtél! Szétszórt vagy, ez pénzügyesként elfogadhatatlan! – Anett hangjától zengett a folyosó.  A cég pénzügyi osztályán hárman dolgoztak: Rita, Bea és Kitti. Mindhárman a monitorjukba temetkeztek, amíg Anett, a belső ellenőr tovább szónokolt. Hihetetlen! Alkalmatlan banda. A jelentésemben ez is benne lesz a többi bénázásotokkal együtt. Gondoskodom róla, hogy mindhárman ki legyetek rúgva!

Ebédszünetben Rita körülnézett, majd amikor meggyőződött róla, hogy senki nem hallja őket, így szólt kolléganőihez:

– Ugye nem várjuk ölbe tett kézzel, hogy kirúgasson minket?

– Mit tehetnénk? – kérdezték a többiek.

– Beszéljünk vele higgadtan, hátha jobb belátásra bírjuk.

– Esélytelen, eléggé makacs és elszánt. Inkább próbáljuk meg eltávolítani, mielőtt megírja a jelentését – javasolták munkatársai.

– Sajnos ez nem járható út. Túl nagy a hatalma. Valamit mégis tennünk kell. Legszívesebben megölném – sóhajtotta Kitti.

– Megfojtanám vagy lelökném a tetőről – bólogatott Bea.

– Elég az álmodozásból. Több komolyságot kérek! – nevetett Rita – Valami olyan kell, amivel móresre tanítjuk, de nem lehet ránk bizonyítani. Kínok között akarom látni.

– A légynek sem tudnál ártani – mondták a többiek.

– Anettnek tudnék – merengett Rita.

– Legyen valami enyhe betegség. Ami hasmenéssel jár például. 

– Kitti, ez zseniális ötlet! – csillant fel Rita szeme – nem teszünk benne komoly kárt, de mégis szenvedni fog. Tökéletes bosszú! Máris rákeresek a neten, hogy milyen hashajtók vannak. Vagy jobb lenne a hányinger? Ezt nézzétek! Tinkit. Fehér por, hasonlít a cukorra. Azt írják a honlapon: élettani hatása hánytató. Anett sokat kávézik, és mindig édesen issza!

Másnapra szerzett tinkitet. Megmutatta kolléganőinek, majd elrejtette az alsó fiókban.

– A leírás szerint már kevés is ártalmas, de Anett hatalmas adagot érdemel – mondta – Holnapra a cukortartó kilencven százalékában tinkit lesz. Majd akkor szidjon, hogy nem tudok százalékot számolni!

Reggel Bea és Kitti korán érkeztek. Biztosra akartak menni, hogy más nem nyúl a cukorhoz. Anett nem sokkal utánuk jött. Szokás szerint azonnal a konyhába ment kávét főzni. Amíg a víz melegedett, kénytelen volt beszélgetni az asztalnál reggeliző pénzügyes lányokkal. Már amennyire beszélgetésnek lehet nevezni azt, hogy ismét Ritát szidta a szokásos késése miatt. Kitti eközben vörös orral szipogott.

– Miért nem maradtál otthon, ha fertőző beteg vagy? – mordult rá Anett – Rám ne ragassz semmit, ha kérhetem! 

– Nem vírus, allergia – mentegetőzött Kitti.

– Allergia? Ugyan már! Puhány vagy. Nekem olyan különleges érzékenységem van, ami ezer emberből egynél fordul elő. Bármilyen hánytatószer kerül a szervezetembe, meghalok. Ez az igazi allergia, nem az a kis szipogás, amit te produkálsz.

– A tinkit is ilyen hatást vált ki? – kérdezte Bea sápadtan.

– Mit gondolsz? A tinkit nem hánytató szerinted? – gúnyolódott Anett. Kitti ebben a pillanatban leverte az asztalról a cukrot.

– Szerencsétlenkedéssel kezded a napot? – morgott a belső ellenőr – Nincs is több cukor? Mindegy, majd a tejporból teszek többet a kávémba. Le is főtt, megyek dolgozni és nektek is melegen ajánlom, hogy ne meresszétek itt a … mindegy. Borzalmas lett a kávé. Hála neked, Kitti! 

Rita ekkor érkezett meg. – A kisasszony végre megtisztel minket a jelenlétével – vetette oda Anett, majd bevonult az irodába.

– Csajok, miért nem veszitek fel a telefont? – kérdezte Rita – Egész úton hívogattalak benneteket. Ne tegyetek tejport a kávétokba, mert tegnap abba tettem a tinkitet.