Biztosítási ügy – villámkrimi

Nora alig tudta visszafojtani mosolyát, amikor aláírta a biztosítási papírokat. Kétszázezer dollárról szólt néhai férjének életbiztosítása. Ezt az összeget Nora kapta, mint egyedüli kedvezményezett. Freddel fél évvel ezelőtt házasodtak. A nászút után a nő életbiztosítást kötött férje nevére. Jól tette, mert két hónap múlva Fred meghalt. Egy esős reggelen, amikor együtt indultak munkába, megcsúszott a peronon és az érkező vonat alá esett. Nora sírva mesélte a rendőröknek, hogy hiába kapott a férje után, még a kabátja szélét sem érte el. A biztosító kijelölt hivatalnoka furcsállotta a dolgot, de néhány hónap nyomozás után sem találtak emberölést bizonyító nyomot. Végül a rendőrség lezárta az ügyet, így Nora felvehette a pénzt. – Túl sok rossz emlék köt ehhez a helyhez – magyarázta az ismerőseinek, majd minden kapcsolatot megszakított velük és elköltözött egy másik városba.

Két év telt el a baleset óta. Nora úgy gondolta, ideje tovább-lépnie. Hamarosan ismét rátalált a szerelem. Roberttel rövid együtt járás után összeházasodtak. A nászút végén Nora felkereste a helyi biztosító társaságot. Itt még sohasem járt, nem ismerte a körülményeket.

– Szeretnék életbiztosítást kötni a férjem, Robert Parker nevére.

– Ön Mrs. Parker? Kérem, várjon egy percet – mondta az alkalmazott, és hátra ment a főnöki irodába. Nora próbált nyugodt maradni. Remélte, hogy a másik biztosító társaság nem adta ki az adatait a Freddel történtek után. Nem tehetik meg, ugye? – aggódott. Az alkalmazott a főnökével tért vissza, aki bemutatkozott, majd így szólt: 

– Mrs. Parker, a férje ma délelőtt járt itt és kétszázezer dollárra kötött életbiztosítást az ön nevére. Nem említette?

Nora pislogás nélkül meredt maga elé. A biztosító munkatársai azt hitték, rosszul van. Szólongatták, de ő nem reagált. Hosszú percek teltek el így, az egyik hölgy elsietett, hogy hozzon egy pohár vizet. Nora végül megrázkódott, halkan megköszönte a segítséget és lassú, nehéz léptekkel kiment az ajtón, faképnél hagyva a döbbent alkalmazottakat. Beült a kocsiba. Hirtelen egész testét elöntötte a düh. Felhívta Robertet, de ő nem vette fel a telefont. Próbálkozott még párszor, de csak a hangposta reagált. Kifarolt a parkolóból, majd padlógázzal indult hazafelé. Nem tudja még, hogy kivel kezdett! Az a rohadék! Kitaposom a belét! – sziszegte. A szeme véreres lett, az ujjai elfehéredtek, úgy szorította a kormányt. Egy pillanatra sem lassított. Tíz perc múlva megdöglesz, te féreg! – gondolta. A lejtőn éles kanyar következett. Ekkor, mintha egy lidérces álomból ébredne, rájött, hogy túl gyorsan megy. Fékezni kezdett, de a jármű ugyanolyan sebességgel közeledett a kanyar felé. Tövig nyomta a fékpedált, a kocsi mégsem lassított. Néhány másodperc múlva az autó kisodródott a kanyarban, lezuhant a szakadékba és felrobbant.

– Mr. Parker, itt írja alá. Sajnálom, ami a feleségével történt. Szörnyű baleset! A kétszázezer dollárt a napokban átutaljuk a számlájára.