Danny, a kisstílű bűnöző / Danny, the petty criminal – translated by Borbála Máté

Danny kisstílű bűnöző volt. Egyedülálló idősekhez tört be éjszakánként, ebből tartotta fenn magát. Államról államra költözött, hogy ne bukkanjanak a nyomára. 

Szerette ezt a vándor életet a sok bezártságban töltött év után. Kicsi korában került állami gondozásba. Szülei autóbalesetben hunytak el. Nagyszüleit nem ismerte. A hivatalnokok annyit mondtak, hogy az anyai nagyszülők már meghaltak, apai ágon a nagymama szintén. A nagypapája Vietnámban tűnt el, róla semmi hírt nem kaptak. Egyetlen fényképe maradt a családjáról: egy szürke ház előtt fotózták le az anyját és az apját, karjukban egy két év körüli kisfiúval. Mindhárman boldogan mosolyogtak a kamerába. Danny úgy érezte, már soha nem lesz képes így mosolyogni. 

Aznap este szintén lopni indult. A város szélén állt egy ház, ahol egy idős tata lakott egyedül. Könnyű célpontnak tűnt. Nem lehet sok pénze az öregnek, de egy ideig biztosan elég lesz. Megállt a furgonnal a szemközti háznál. A bácsi sokáig tévézett. Jóval elmúlt éjfél, mire végre kikapcsolt mindent, és átment a hálóba. Danny várt még egy fél órát, azután akcióba lépett. Rutinosan törte fel a zárat, és surrant be az ajtón. Bent a sötétben a fejlámpájával világított. A nappalival kezdett. Lassan haladt, minden lehetséges rejtekhelyet át akart kutatni. Az öregek szeretik furcsa zugokba tenni az értékeiket.

Hirtelen felkapcsolódott a villany. Danny megperdült a tengelye körül. A hálószoba ajtajában az öregember állt pizsamában, kezében egy húsklopfolóval. A helyzet annyira komikusnak tűnt, hogy Danny majdnem elnevette magát. Erre azonban nem volt ideje, mert a bácsi már lendítette is a karját. Danny elugrott az ütés elől és reflexből ellökte az öregurat. A vénség eldőlt, mint egy zsák. Esés közben beütötte a haléntékát a szekrény sarkába. Ömlött a vér. Danny még sohasem gyilkolt. Egy pillanatig döbbenten állt, majd ösztönösen a kijárat felé kezdett oldalazni, vigyázva, nehogy a vértócsába lépjen, és nyomot hagyjon maga után. Ekkor észrevette a falon lógó bekeretezett fényképet. Ugyanaz a kép volt, amit ő is a tárcájában hordott.

***

Danny was a petty criminal. He broke into single elders houses at night, that was his source of living. He moved from state to state, so they cound't catch him.

He liked this wandering life after the long years he spent locked up. At a young age he got into state care. His parents died in a car accident. He never knew his grandparents. The officials told him the grandparents from mother's side are already dead as well as the grandmother from the father's side. His grandfather disappeared in Vietnam, no news of him. All that was left of his family was a picture: his mom and dad were photographed in front of a gray house, in their arms a boy around the age of two. All three were smiling to the camera. Danny felt like he will never be able to smile like that again.

That night he also went for steal. At the end of the city stood a house where an old man lived alone. He seemed like an easy target. The old man can't have a lot of money, but it'll be enough for a while. He had parked the van at opposite house. The man watched TV late. It was past midnight, when he finally turned off everything and went to the bedroom. Danny waited another half an hour before springing into action. Routinely picked the lock and slipped in through the door. Inside he lit through the darkness with his headlamp. He started with living room. Moved slowly wanting to look throuth all the potential hiding places. Old people like to hide their valuables in weird places.

Suddenly the light turned on. Danny spun around. At the bedroom's door stood the old man holding a steak hammer. The situation seemed so funny that Danny almost started laughing. Though he didn't have time as the man already swung his arm. Danny jumped away from the hit and out of reflex pushed the old man. He fell like a bag. During the fall he hit his temple into the edge of the dresser. Blood poured. Danny has never killed before. He stood stunned for a moment, then instictively sided towards the door, carefully not to step into the blood avoiding leave evidence behind. Then he noticed the framed photo on the wall. The same photo he kept in his wallet.