Fekete macska – villámkrimi

– Úgy látom, jól megy az üzlet, Helen! Jövő héttől száz dolcsival többet kérek a szolgálataimért – mondta Lucas.

– Száz dollárral többet? Tönkre fogsz tenni! Már így is sok bevételemet elviszed az úgynevezett szolgálataidért – válaszolta Helen. Lucas a nő füléhez hajolt. Először suttogva, majd egyre hangosabban beszélt. Az utolsó szavakat már ordította: Így működik a védelmi pénz. Ha nem fizetsz, akkor valaki majd egészen véletlenül szétveri a berendezést!

Helen özvegy volt. Néhány éve kezdett rózsákat termeszteni a kertjében, majd lassan felépítette kicsiny vállalkozását, a helyi virágboltot. Az üzlet jól ment, de Lucas egyre több pénzt követelt. Helen nem mert szólni a rendőrségnek. Lucas a város szélén lakott egy régi házban. Rozzant furgonnal járta a várost, és tartotta rettegésben a védtelen, egyedülálló időseket. Féltek tőle, senki nem mert feljelentést tenni. A rendőrfőnök sejtette, hogy Lucas miből él, de bizonyítani nem tudta.

A következő héten Lucas ismét megjelent a virágüzletben.

– Értsd meg, nem bírok ennyit fizetni! – mondta Helen.

– Nem hiszek neked! Még a bőröd alatt is pénz van – morgott Lucas.

– Nézd meg, alig volt bevétel – mutatott a fiókra Helen. Lucas belépett a pult mögé és kiszedte a kassza tartalmát.

– Ez elég sovány, mammer. Hol a többi? Ha nem akarod, hogy a rózsáid közé hajtsak a furgonnal, jobban teszed, ha tejelsz!

Ebben a pillanatban besétált az ajtón Helen fekete macskája. Lucas szemében babonás félelem tükröződött.

– A-a-azonnal tüntesd el ezt a dögöt – hebegett. – Szerencsétlenséget hoz! 

Helen felnevetett.

– Ne viccelj, Lucas! Ő az én cicám, nem bánt.

A kandúr kényelmesen elterült a földön, elzárva az utat Lucas elől.

– Sicc! Húzz innen te sátánfajzat! – próbálta elzavarni. A macska azonban rá se hederített. Lucas pánikba esett. Elővette a pisztolyát és belelőtt a cicába. Helen felsikoltott. Lerogyott az állat mellé, ölébe vette és zokogott. Lucas felnyerített.

– Megérdemelte a szemét! Gyűlölöm a fekete macskákat! Szerdán visszajövök, addigra itt legyen a lóvé! – mondta, majd kiviharzott.

De szerdán nem jött. Csütörtökön sem. Sőt, még egy hét múlva sem. Helen kérdezgette a boltba betérőket, hogy látták-e mostanában Lucast. Senki sem látta. Nem is hiányolták. Néhány nap múlva a rendőrfőnöknek is gyanús lett Lucas eltűnése. Elment a házához. A furgon az utcán állt, a ház ablakai fényes nappal lesötétítve. Körbejárta a házat, majd becsöngetett. Jó darabig várt, nem történt semmi. Már éppen telefonálni akart az örsre, amikor Lucas kinyitotta az ajtót. A szokásosnál is koszosabb volt a ruhája. A szeme körül sötét karikák, haja zsírosan tapadt a fejbőrére. Áporodott szag áradt az egész testéből.

– Mi történt veled? – kérdezte a seriff.

– Elátkoztak – felelte Lucas.

– Hogy érted ezt? Ki átkozott el? – nézett értetlenkedve a rendőrfőnök.

– A fekete macska. Megöltem Helen macskáját, azóta kísért engem. Minden este megjelenik a kert végében és mereven bámul rám. Próbáltam már elkergetni, dobáltam kővel, lőttem rá pisztollyal, de semmi. Meg sem mozdul. Higgyen nekem, nem igazi macska az, csak a szelleme. Értem jött, el akarja vinni a lelkemet.

A rendőrfőnök úgy döntött, nem vitázik Lucassal. Elköszönt, majd felhívta az ügyeletes orvost. Másnap reggel mentő jött a házhoz, hogy bevigyék Lucast a pszichiátriára. Erre azonban már nem került sor. Lucas az éjjel öngyilkos lett.

– Micsoda butaság a babona! – mondta Helen. – Nem tehetsz róla, hogy fekete cicának születtél. Te nem tudsz szerencsétlenséget hozni, ugye?

Megsimogatta a kitömött macska fejét. Még a férjétől tanulta meg, hogyan kell kipreparálni az állatok tetemét.

– Most már vége van. Nem kell több éjszakát a csúnya Lucas kertjében töltened, kiscicám!