Vérpezsdítő szerelmek – villámkrimi

Vanessa fájdalmas felismerésre ébredt: ő sem tudta megváltoztatni Sebastiant, annak ellenére, hogy mennyire hitt benne. Úgy gondolta, velük ez nem történhet meg. Barátnői hiába figyelmezették, hogy aki kétszer megtette, az harmadszor is meg fogja tenni.

Sebastian első felesége a titkárnője volt. Határozott lány, éppen olyan, mint Vanessa. Külsőleg is hasonlítottak: egyenes, sötét haj, sportos alkat, vékony derék. Feltűnő, extravagáns öltözködés. Boldogságuk addig tartott, amíg megszületett a kisfiuk. A vagány nőből ekkor lestrapált háziasszony lett. A férfi pedig felvett egy új titkárnőt. Igen, ő is céltudatos, magabiztos, csinos fiatal nő volt. Éppúgy, mint én – állapította meg Vanessa. Sebastian egy napon hazament és közölte a kisfia édesanyjával, hogy el akar válni. Szerelmes az új titkárnőjébe. Tudod, ő olyan vérpezsdítő – mondta. Az ismét megtalált boldogság a kislánya születéséig tartott. Ekkor a „pezsdítő” szeretőből melegítőnadrágos ifjú anyuka lett. A cégnek azonban szüksége volt egy új titkárnőre. Ekkor jött Vanessa. Dús haját dobálva, magas sarkú, kopogós cipőjében, huncut mosollyal a szája sarkában surrant be naponta többször Sebastian irodájába. A kialakuló viszonyt próbálták titkolni a munkatársak előtt, kevés sikerrel. Amikor már úgy érezték, nem tudnak tovább hazudozni, Sebastian a felesége elé állt, és így szólt: El akarok válni! Vanessát szeretem. Ő olyan vérpezsdítő! 

Vanessa szomorú mosollyal hajolt alvó kisfia fölé. Néhány hónapja nem dolgozott, a baba gondozásával teltek napjai. A céghez új titkárnő jött. Sebastian az utóbbi időben sokat túlórázott. Vanessa érezte, hogy ma este megtörténik. Nem, ezt nem engedhetem! – gondolta eltökélten. Felkelt, halkan becsukta a gyerekszoba ajtaját. Átment a gardróbba és kiválasztotta azt a ruhát, amelyet az első randin viselt. Néhány kilóval most nehezebb volt, mint akkor, de a ruha szerencsére ruganyos anyagból készült, így még belefért. Kisminkelte magát, felvett egy szép neccharisnyát, körömcipőt. Ünnepi étkészletet, damaszt szalvétát és gyertyát tett az asztalra. A vacsorát betette a sütőbe, majd behűtött egy bort is. Türelmesen várt, tudta, hogy a párja nemsokára hazaér.

A férfi jókedvűen lépett be a lakásba. Elszántság csillogott a szemében. Vanessának ismerős volt ez a nézés. Akkor látta utoljára, amikor elhatározták, hogy összeköltöznek.

– Mi történt, mit ünneplünk? – csodálkozott Sebastian, amikor meglátta a terítéket. A nő sminkjére és ruhájára nem szólt egy szót sem.

– Gondoltam, finom vacsorával várlak. Sokat dolgoztál, megérdemled – válaszolta a felesége.

– Köszönöm! Jó is, hogy leülünk, beszélni szeretnék veled – mondta a férfi. Vanessa gyomra görcsbe rándult, de az arcáról nem hervadt le a mosoly.

– Hozom a sültet és a bort, evés közben megbeszéljük. – Kiment a konyhába, majd egy tállal és Sebastian kedvenc borával tért vissza. Az üveg dugóján volt egy apró lyuk, ami alig látszott. Mintha egy tűvel szúrták volna át. Amíg Vanessa szeletelte a húst, Sebastian felbontotta az italt és töltött mindkettőjüknek.

– A gyerek már alszik? – kérdezte.

– Igen, most nyugodtan beszélhetünk – válaszolta Vanessa.

– Nézd, a lényegre térek. El akarok válni.

– A titkárnőd miatt, igaz? – kérdezte a nő halkan. A férfi egyenesen a szemébe nézve válaszolt:

– Igen, tudod ő olyan…

– Vérpezsdítő – fejezte be a mondatot a feleség keserűen.

– Köszönöm, hogy ilyen higgadtan viseled – mondta Sebastian.

– Számítottam rá. A végső vacsoránk kettesben? – mosolygott halványan Vanessa.

– Igen – válaszolta a férfi.

– Akkor koccintsunk egyet és zárjuk le ezt a kapcsolatot – javasolta a nő. Sebastian nem vette észre, hogy csak ő iszik a borból. Az utolsó kép, amit látott, Vanessa mosolya volt.