Nem szokványos munka – villámkrimi

Mildred már jó ideje szingli volt. Majdnem egy teljes évébe került kiheverni a szakítást. Idén azonban elhatározta, hogy megkeresi élete párját. Hol lehet a mai világban ismerkedni? A munkája során megismert emberekkel nem tudott hosszú távon tervezni. Szórakozóhelyen eddig csak egyéjszakás kalandokat keresőkbe botlott. Utcán, boltban elvből nem ismerkedett. Maradt az internet. Lakótársa, Wendy óva intette ettől, ő azonban nagy lendülettel vetette bele magát. A társkereső oldal széles palettával szolgált. Mildred élvezettel olvasgatta a bemutatkozó oldalakat. Néhány pasira ráírt. Pár nap múlva izgatottan készülődött az első randira Dave-vel. Wendy aggódva figyelte. 

– Biztos vagy benne, hogy egyedül akarsz odamenni? – kérdezte.

– Wendy, ne aggódj folyton! Nyilvános helyen, egy kávézóban találkozunk! Mi baj lehet?

– Rendben, de hívj, ha kellek!

– Nagylány vagyok, megoldom. Azért köszi – nevetett Mildred. – Különben is késő estig dolgozol, nem akarlak zavarni.

– Ha szükséges, elszabadulok a munkából – ígérte meg Wendy.

– Nem lesz gond – felelte Mildred.

A két lány már fél éve volt lakótárs és legjobb barátnő. Nem volt nagy a lakás, amit közösen béreltek, de nekik megfelelt. Az amerikai konyhás nappaliból két hálószoba nyílt, így mindkét lánynak biztosított volt az élettere. A fürdőszobán is ütközés nélkül tudtak osztozni, mert Mildred napközben dolgozott, Wendy pedig általában esti műszakban. Így volt ez aznap is, amikor Mildred vidáman várta a randevút. Dave a profilja alapján szimpatikusnak tűnt. A lány úgy tervezte, bárhogy is alakul az este, ma még nem engedi magát megcsókolni. Dave azonban elbűvölő volt. Mildred nagyszerűen érezte magát. Amikor Dave hazakísérte, a kapuban felé fordult és határozottan elköszönt tőle. Dave arcán árnyék suhant át. Megragadta a nőt, magához húzta és hosszasan megcsókolta. Mildred nem ellenkezett. A tervek borultak, az elvek feledésbe merültek, és néhány perc múlva már a lakásban voltak mindketten. – Csak egy percet kérek, rendbe szedem magam – suttogta Mildred, és bement a fürdőszobába. Dave a nappaliban maradt. Bekapcsolta a tévét, így nem hallotta, hogy fordul a kulcs a zárban. A bejárati ajtón Wendy lépett be. Olyan kép tárult a szeme elé, amitől megfagyott a vér az ereiben. A nappaliban a bútorokat és a szőnyeget fóliával borították. Egy férfi késeket, szikét és ollókat pakolt éppen az asztalra egy táskából. Nem vette észre Wendy-t. A nőnek volt annyi lélekjelenléte, hogy észrevétlenül kisurranjon az ajtón. A lépcsőházban elővette a telefonját és azonnal tárcsázta a rendőrséget. A házzal szemközti padon kuporogva imádkozott, hogy a rendőrök idejében érkezzenek, és Mildrednek ne essen baja. Nem érzékelte, hogy mennyi idő telt el, mire végre megjöttek. Minden erejét össze kellett szednie, hogy fel bírjon menni velük az emeletre. Ezután minden nagyon gyorsan történt. A rendőrök rárontottak Dave-re, és azonnal letartóztatták. Mildred nem volt a nappaliban. Wendy megkönnyebbült. Ezek szerint a lakótársa megúszta. Ekkor kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és Mildred lépett ki rajta. Meglepett arccal nézett körbe. Wendy a nyakába ugrott:

– Hála Istennek, jól vagy! Majdnem egy szervkereskedő áldozata lettél! – mondta remegő hangon. A zsaruk közben ellepték a lakást.

– Felügyelő úr, kérem jöjjön, ezt látnia kell! – kiáltotta az egyik nyomozó. Wendy is odanézett. A fürdőszobában fóliák hevertek a földön, a mosdó szélén pedig kések, szike és ollók. 

– Mire készültél? – nézett összezavarodva a barátnőjére.

– Bocsáss meg! Ezért nem beszéltem soha a munkámról – válaszolta Mildred.