Miért fogják egymás kezét? – villámkrimi

Becca és Rob közel egy éve voltak házasok. Az első időkben Becca még nem érezte, hogy valami nincs rendben. Annyira szerelmes volt Robba, bármit elnézett neki. Rob figyelmes volt, udvarias és kedves. Jókat lehetett vele beszélgetni, nevetgélni. A női problémákat is megértően, sőt érdeklődéssel kezelte. Becca úgy érezte, nála jobb férjet nem is találhatott volna. Jó állása volt, egy IT cég ügyvezetőjeként dolgozott a belvárosban, így Beccának az anyagiak miatt sem kellett aggódnia. Egyelten furcsaság volt: Rob libidója. Becca sokkal többször kívánta volna a szexet, Robnak azonban csak néha-néha volt hozzá kedve, akkor is a nőnek kellett kezdeményeznie.

Ahogy közeledett az első házassági évfordulójuk, Becca egyre többször gondolt arra: fel kellene rázniuk a szexuális életüket. Úgy vélte, nem normális, hogy egy év alatt alig tízszer szeretkeztek. Biztos volt benne, Rob nem tartja őt elég szexisnek. Elhatározta, kivesz egy nap szabadságot, és titokban vásárol magának csábos fehérneműket. Ez lesz az ő meglepetése a házassági évfordulóra.

Aznap reggel elindult otthonról a szokásos időben, mintha dolgozni menne. Munka helyett azonban a belváros felé vette az irányt. A plázában akkor nyitottak a boltok, ő pedig ráérősen sétálgatott a fehérneműk között válogatva. Sejtelmes mosoly bujkált a szája szegletében, ahogy elképzelte, Rob mit fog szólni, ha meglátja őt egy ilyen kihívó öltözékben. A vásárolgatással hamar eltelt a délelőtt. Megéhezett, így az éttermek felé vette az irányt. Kínait választott, majd letelepedett a csomagokkal az egyik asztalhoz a sarokban. Innen belátta az egész önkiszolgáló részleget. Az ételek illatára szállingózni kezdtek a vásárlók. Egyszer csak meglátta Robot. Egy kollégájával, Charles-al sétált az étkezőasztalok között. Becca megörült, fel akart ugrani az asztaltól, hogy Rob elé siessen. A mozdulat azonban félbemaradt. Miért fogják egymás kezét? – motyogta döbbenten maga elé.

Rob és Charles nem vette észre Beccát. Sőt, úgy tűnt, az egész világ megszűnt számukra. Nevetve ültek le az egyik asztalhoz, ahol jóízűen falatoztak. Rob időnként megsimította Charles kézfejét, aki ilyenkor széles mosolyra húzta a száját.

Becca a csomagjairól megfeledkezve, szótlanul távozott a plázából.

A következő hetekben csak a bosszúra tudott gondolni. Nem bírta elviselni a megaláztatást. Robnak nem tűnt fel, hogy Becca mennyire szótlan. Még az évfordulóról is megfeledkezett. Elvakítja az új szerelem Charles-al – gondolta keserűen Becca.

Ideje nagy részét azzal töltötte, hogy a tervét kidolgozza. Nyomozott Rob után. Hamarosan kiderítette, hol lakik Charles. A belülről feszítő düh, amit érzett, egyre hatalmasabb lett. Már csak arra tudott gondolni: meg kell ölnie őket.

Elérkezett az alkalmas nap. Rob az estét Charles-nál töltötte. Becca látta őket bemenni a kapun. Charles egy belvárosi társasház második emeletén lakott. Becca utánuk ment. Felment a lépcsőn a másodikra. Becsöngetett. Charles nyitott ajtót. Meglepetten nézett Beccára. Ő egy szót sem szólt, csak elővette a hangtompítós pisztolyt és lőtt. Egyenesen Charles szívébe. A férfi egyetlen hang nélkül esett össze. Becca ekkor átlépte a küszöböt és becsukta maga mögött az ajtót. Rob kíváncsi arckifejezéssel lépett ki a szobából. Meglátta Beccát, de neki sem volt ideje megszólalni, mert a nő azonnal tüzelt. Rob halála is hangtalan volt. Becca a tervek szerint még elrendezett valamit, majd távozott a lakásból és az országból.

Rob és Charles holttestére néhány nap múlva bukkantak rá, amikor az aggódó, őket hiányoló kollégák felhívták a rendőrséget. A kiérkező helyszínelőknek fel kellett törniük a lakás ajtaját. Az előszobában feküdt a két férfi holtteste. Egyértelműen gyilkosság történt. A tetemek elhelyezkedése azonban nagyon furcsa volt. A nyomozó meg is kérdezte a munkatársaitól: Miért fogják egymás kezét?