Alkonyi szimfónia – villámkrimi

 

Tengerparti házukat nyaralónak használták. Messze a város zajától és a többi villától. Saját partszakaszuk volt. George annak idején megvett egy hatalmas föld-darabot, itt építették fel az üdülőt Suzan ízlése szerint, görög stílusban. Fehérre meszelt, vaskos falak, narancs-színű tetőcserepek. Vagy csak a lemenő nap fényében tűntek ilyennek? George nem tudta eldönteni. Évek óta jártak ide, mégsem emlékezett pontosan a tető színére. Most azonban nagyon áthatóan vizsgálta a ház minden szegletét. Egy darabig nem jöhet vissza. Gyanakodnának. El kell tűnnie a környékről.

A boltíves bejárati ajtóhoz néhány lépcső vezetett. Balra fordulva lehetett kimenni a mellvédre, ahonnan pazar panoráma nyílt a tengerre. A kilátóterasz vastag, fehér kőkockákból épült. Minden súlyosnak, örökkévalónak tűnt. Mint a házasságuk. George nem gondolta, hogy eljön az idő, amikor már nem akarja nejével ezt az örökkévalóságot. Sok boldog nyarat töltöttek itt a családdal, de a gyerekek már kirepültek, George pedig fáradtnak érezte magát. Suzan úgy vélte, rendbe kell tenni a kapcsolatukat. Ezen a hétvégén is emiatt jöttek le a parti házhoz.

A naplemente csodálatos volt, mint általában. Tiszta idő, a tenger csendes hullámokat vert a sziklákon. Suzan könnyű vacsorát készített, majd kiültek a teraszra egy pohár borral a kezükben. Beszélgetni kellett volna, de a férfi gondolatai máshol jártak. Suzan az elképzeléseiről magyarázott, amivel szerinte visszazökkenthetik a házasságukat az eredeti kerékvágásba. George néha bólintott. A nő ezt beleegyezésnek értelmezte, így tovább szőtte a terveket.

George hirtelen felállt és a mellvéd széléhez lépett. Suzan követte, majd párjához simulva a falnak dőlt, félig felülve a széles kőkorlátra. Átkarolta férjét és megcsókolta.

George viszonozta a csókot. Átfutott egy pillanatra a gondolat, hogy talán mégis sikerülhet helyrehozni a dolgokat. De aztán másképp döntött. Bal lábbal kitámasztotta magát a korlát szegletében, jobb lábbal hátralépett. Suzan meglepve nézett fel rá. George elengedte a derekát, és két kézzel meglökte a nőt.  

Suzan hátratántorodott. Döbbenet ült ki az arcára, sikoltani sem tudott. Próbált megkapaszkodni a kő szélében, de a férfi akkora lendülettel lökte, hogy esélye sem volt. Zuhanás közben jött ki a sikoly a torkán.

George ezután már csak a tengervíz hullámait és saját vére lüktetését hallotta.

Kép forrása: Kránitz Art https://www.facebook.com/profile.php?id=100063928605110