Szemtanú – villámkrimi

 

Walter gyilkosság szemtanújává vált. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen akció közepébe (vagy inkább közelébe) csöppen valaha. Életének negyven éve csendesen, szinte unalmasan telt. Ha mesélnie kellett volna magáról, akkor csak a szokásos sablonokat tudta volna elmondani: kisvárosban nőtt fel, az iskolát szorgalmasan elvégezte, jó magaviseletű volt. Első és egyetlen munkahelyét a helyi gyárban szerezte. Nem nősült meg, egyedül éldegélt a szüleitől néhány évvel ezelőtt megörökölt lakásban. Soha nem utazott sehova, nem járt nyaralni. Egyedül mi értelme? – hajtogatta magának. Eseménytelen életének az az este vetett véget. Attól kezdve minden megváltozott.

Késő éjszakába nyúló műszakja végén baktatott hazafelé a gyárból, amikor az egyik halványan világító utcai lámpa fényénél meglátta, hogy egy férfi leszúr egy másikat. Döbbenetében elbújni sem bírt. Állt dermedten, ahogy mondják, földbe gyökerezett lábbal. Meredten bámulta a jelenetet, ahelyett, hogy azonnal elfutott volna. Ezt később keservesen megbánta. 

A gyilkos is észrevette őt. Nem lehetett megállapítani, melyikük lepődött meg jobban. Elindult Walter felé. Ebben a pillanatban a sarkon befordult egy járókelő. Walter ekkor észbe kapott és rohanni kezdett a másik irányba. Nagyon sokáig futott, de aztán kifulladt. Ekkor megállt és félve hátrapillantott. Nem követte senki. Lassan megnyugodott, a pulzusa visszaállt a normál szintre. Amikor megbizonyosodott arról, hogy lerázta a gyilkost, elindult hazafelé.

A nyugalom azonban nem tartott sokáig. Walter másnap nem mert kimenni a lakásból. Attól félt, ismét szembe találkozik a tettessel. Biztos volt benne, hogy a gyilkos felismerné őt, hiszen egy utcai lámpa alatt állt. Egész hétre beteget jelentett. Lehúzta a redőnyt, úgy biztonságban érezte magát.

Éjszakánként a gyilkos arcáról álmodott. Visszatérő álom volt: a férfi vörösen izzó szemekkel meredt rá, majd közeledni kezdett, végül hatalmasra duzzadt arccal fölé tornyosult és ki akarta harapni a szemét. Walter minden hajnalban csatakosra izzadtan riadt fel.

Nappal sem volt jobb a helyzet. A tévében minden csatornán a bűnözőt vélte felfedezni. Dühösen kikapcsolta a készüléket és olvasni kezdett, ám ehhez sem volt türelme. A gondolatai minduntalan visszatértek a kegyetlen archoz. Nem volt egy perc nyugta sem.

A hűtő is hamar kiürült. Walter a boltba sem mert lemenni. Mit tegyen? Családja, barátai nem voltak, akik segíthettek volna. Maradt a pizzarendelés. 

A futár hamar megérkezett. Walter egy pillanatig hezitált, mielőtt kinyitotta az ajtót. De aztán győzött a józan ész és az éhség. Abban a pillanatban valóra vált a legrosszabb rémálma. 

A pizzafutár egy pillanatra nézett csak fel a telefonjából. Ugyanúgy meredtek egymásra, mint néhány nappal ezelőtt a kihalt utcán. Most azonban nem fordult be a sarkon senki...