A környék legbefolyásosabb embere – villámkrimi

 

K. úr volt a Bükk környékének leggazdagabb és legbefolyásosabb embere. Ez önmagában nem jelentett volna gondot, ha vagyonát és hatalmát jó célokra fordítja. K. úr azonban nem így tett. Szinte mindenkit terrorizált, akivel csak találkozott. Félt tőle a családja és az összes munkatársa.

K. úr legkedvesebb időtöltése az orvvadászat volt. Csapdákat helyezett ki az erdő különböző pontjain, és az így kelepcébe kerülő szerencsétlen állatokat kíméletlenül lemészárolta. Az erdészek ismerték K. úr kegyetlen hobbiját, bizonyítani azonban nem tudták.

K. úr nyaralójában gyűltek a trófeák: szőrmék borították a padlót, agancsok a falakat. A rendőrkapitány hiába tartott rendszeresen házkutatást, bizonyíték híján sohasem tudta bíróság elé vinni az ügyet.

Egy napon új munkatárs érkezett a bükki erdőgazdaságba. Balázs tele energiával, minden vágya az volt, hogy megismerje és megvédje a Bükk összes lakóját: állatokat és növényeket egyaránt. Amikor először szembesült K. úr brutális tevékenységének nyomaival, elhűlt benne a vér. A lábfogó csapda egy bozótos részben volt elhelyezve, a szerencsétlenül járt róka lábának egy része véres cafatokban lógott a fémfogak között. K. úr még arra sem vette a fáradságot, hogy eltakarítsa a csapdát és a tetem maradékát.

Egy hét múlva K. úr ismét a bükki erdőbe ment, hogy könyörtelen passziójának hódoljon. Elhelyezte a csapdákat, majd kéjes örömmel letelepedett és várakozni kezdett. Tudta, ha türelmesen, csendben vár, akkor hamarosan felbukkan egy róka vagy egy őz. Múlt héten róka volt az áldozat, most jobban örült volna egy őznek, esetleg egy vaddisznónak. Ág reccsent mögötte. Nem nézett hátra, tudta, hogy most nem mozdulhat, nehogy elijessze a vadat. A következő reccsenés már egészen közelről hallatszott. K. úr a terepszínű ruhájában a földön kuporogva szinte beleolvadt az avarba. Közeledik az újabb trófeám – gondolta. Ekkor azonban egy hideg, fémes tárgy nyomódott a tarkójához.

– Dobja el a fegyvert és kezeket fel, különben szétloccsantom az agyát! – kiáltott rá egy férfi.

K. úr engedelmeskedett.

– Most pedig lassan álljon fel! – utasította a hang.

K. úr felállt és megfordult. Egy fiatal erdész állt vele szemben.

– Maga nem tudja, hogy én ki vagyok – morgott rá a foga közt – ezt még nagyon meg fogja bánni!

– Pontosan tudom, hogy ki maga. Egy rohadék orvvadász – válaszolta Balázs.

K. úr ekkor a zsebéhez nyúlt, kirántotta a kését és az erdész hasába szúrt. Balázs összegörnyedt, majd ellökte magától támadója karját. Ettől K. úr megtántorodott, majd elcsúszott az avaron. A feje éppen a csapda közepébe vágódott. Az ütéstől a fém fogak összecsapódtak, K. úr nyakán záródva. Vér fröccsent az avarra.

Balázs tárcsázta a hatóságokat. A kiérkező mentősök K. úron már nem tudtak segíteni. Balázson szerencsére vastag mellény volt, így ő könnyebb sérüléssel megúszta. A rendőrségen nem sokáig faggatták, az esetet balesetnek nyilvánították.

K. úr halálával fellélegezhetett a Bükk környéke: ember és állat egyaránt.