Bevehetetlen vár – villámkrimi

 

–     E bevehetetlen vár falai között politikai gyilkosságokat terveltek ki – mondta gépiesen a betanult szöveget az idegenvezető, Lídia. Úgy érezte, mindjárt megfullad, pedig a buszon kellemes volt a hőmérséklet, tökéletesen működött a klíma.

–     A vár tövében leparkolunk, ott lehetőség lesz felfrissülni. A bejárathoz kétszáz lépcső visz fel. Aki nem bír gyalogolni, az étteremben megvárhat minket – mondta a mikrofonba, miközben arra gondolt, mit szólnának az öreglányok, ha bejelentené: ő sem megy fel a várba. Kiakadnának. A csoport vezetője nem kíséri fel a társaságot a helyi látványossághoz? Pedig megtehetné, hiszen az erődítménynek saját tárlatvezetője van, ott rá semmi szükség nincs. Most azonban még nem mondhatta el nekik, hogy terhes. Nem telt le a három hónap. Babonaság, mégsem mert kockáztatni. Az első trimeszter hányingerei azonban nem vették figyelembe a szokásos titoktartást: rendületlenül és random módon jelentkeztek. A legváratlanabb szituációkban. Például itt a parkolóban.

–     Mi bajod? Rosszat ettél? – aggodalmaskodott Károly, a buszsofőr. A legnagyobb probléma, hogy Lídia még neki sem mondott semmit. Pedig az apának illene tudnia róla. A leendő apának.

–     Mindjárt elmúlik. A szerpentin lehet az oka – válaszolta Lídia, majd beterelte a csoportot az étterembe. Károly elgondolkodva nézett utána. Lídiának az elmúlt öt évben, amióta együtt dolgoztak, soha nem volt problémája a szerpentinekkel. Károly tekintete egy pillanat alatt elborult, majd a csoport után sietett.

–     Bekaptad a legyet? – sziszegte a férfi.

–     Ne szorítsd a karom, fáj! – válaszolta Lídia.

–     Ajánlom, hogy ne én legyek az apa! – morgott Károly.

Lídia szeme elkerekedett.

–     Szerinted ki más lehetne? – emelte fel a hangját. Az öregasszonyok gyanakodva méregették őket néhány méter távolságból, a mosdó előtt sorban állva. Károly odahajolt Lídiához, és a fülébe súgta:

–     El kell vetetned!

–     Eszem ágában sincs! – válaszolta hangosan Lídia.

–     Később megbeszéljük – mondta bosszúsan Károly, majd hátat fordítva bement a férfi WC-be.

Lídia behúzódott az egyik sarokba. Úgy tett, mintha fontos telefonhívást kellene lebonyolítania. Amikor úgy ítélte meg, hogy senki nem figyeli, beosont ő is Károly után.

A csoport negyed óra múlva az étterem elől indult a várnézésre. Lídia sokkal jobb színben volt, mint 15 perccel azelőtt. Vidáman vezényelte a csupa idős hölgyből álló társaságot a lépcsősor felé. Már nem aggódott azon, hogy a gyermeke apa nélkül fog felnőni. Azon sem aggódott, hogy amikor majd másfél óra múlva visszaérnek a buszhoz, nem lesz sofőrjük. Legalábbis olyan, aki életben lenne.