Budapest főpályaudvar – pályázat

Ez kicsit off topic, mert nem krimi, egyáltalán nem folyik a vér, de nagyon büszke vagyok rá. 

IRODALMI PÁLYÁZAT

A Litera a Budapest Könyvfőváros program keretében, Budapest egyesítésének 150. évfordulóján 15. alkalommal indítja útnak a Litera-díjért futó meghívásos pályázatát, és ezzel párhuzamosan, további díjakért meghirdeti nyílt irodalmi pályázatát is Budapest főpályaudvar címmel.

Eredményhirdetés 2023 őszén.

A Facebook oldalon már kint van a művem, itt található:

https://www.facebook.com/literadijpalyazat2023/posts/139218145892565?ref=embed_post

Pályamű #42 - Máté-Király Márta: Hozzáállás kérdése

Nándi bácsi és Panna egyszerre értek az élelmiszerbolt bejárata elé a Ferenciek terén. Panna udvariasan maga elé engedte az öregurat.

Nándi bácsi belépett az üzletbe. Tétován körbenézett, majd megindult az egyik irányba. A vásárlók türelmetlenül próbálták kikerülni a polcok között válogató idős embert. Mit tötyörészik? – morogta az egyik középkorú nő. Nándi bácsi odafordult:

– Aranyos, merre találom a zsömléket? – kérdezte a nőtől, az pedig úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést, és tovább sietett. Nándi bácsi szeme elkerekedett, majd ennyit mondott jó hangosan, hogy lehetőleg sokan hallják:

– Micsoda modor! Pestiek!

Eközben Panna ráérősen nézelődött a hűtőpultnál. Úgy tűnt, nem tud választani a rengeteg tejtermék közül. Amikor a hűtőajtó felé nyúlt, összeért a keze egy fiúval. Zavartan egymásra néztek. A fiú visszahúzta a karját és kedvesen mosolyogva annyit mondott: Bocsánat! Panna visszamosolygott és gyorsan kivette a joghurtot, majd hátralépett, hogy a fiú is hozzáférjen a hűtőpulthoz.

Nándi bácsi ekkor állt be a sorba. Amikor észrevette, hogy az emberek az önkiszolgálóhoz tartanak, gyorsan átment a kasszához. Nem vette észre, hogy mögötte már várakoznak néhányan. A középkorú nő rászólt:

– Ne tolakodjon!

Az öreg sóhajtva hátrament a sor végére.

Panna a másik oldalra ért. A fiú, akibe az előbb botlott bele, előtte ácsorgott. Egyszer csak hátranézett, és megkérdezte a lánytól:

– Ez az önkiszolgáló kasszákhoz vezet, nem gond?

– Dehogy! – nevetett Panna – még soha nem próbáltam, de jó mókának tűnik.

– Nem nehéz. Segítek, ha elakadsz – ajánlotta fel a fiú.

Nándi bácsi éppen mellettük állt, így fültanúja volt a beszélgetésnek. Odaszólt a fiataloknak:

– Már hogy lenne jó? Én vagyok a vevő és én dolgozzak az alkalmazottak helyett? Nem ettem meszet! – dohogott.

Panna és a fiú udvariasan bólogattak.

Nándi bácsi néhány perc múlva sorra került a kasszánál. Kipakolta az árut a szalagra. A pénztáros igyekezett gyorsan lehúzni a vonalkódokat. Nem nézett fel, gépiesen köszönt a következő kuncsaftnak. Nándi bácsinak ez már túl sok volt.

– Jó napot kívánok! Milyen mogorva! Alig akart köszönni. Egy mosolyt sem képes megereszteni? Fapofa…

A fiatal pénztáros lány arca piros lett, de nem szólt semmit. Végezte tovább a munkáját, majd amikor az összes áru címkéjét leolvasta, bemondta a fizetendő összeget. Nándi bácsi morogva kifizette és elpakolta az árukat. Kilépett a térre, ahonnan pár lépésnyire volt a buszmegálló. A tábla előtt felvette a szemüvegét és vizslatni kezdte az arra járó buszok menetrendjét.

Panna is végzett a vásárlással. Megállt a buszmegállóban, néhány méternyire Nándi bácsitól. Elővette a mobilját és böngészni kezdte a kijelzőt. A fiú a boltból hezitált egy pár másodpercet, majd a lány mellé lépett.

– Melyik busszal mész? – kérdezte Pannától.

– Bármelyikkel – válaszolta a lány.

– Tessék? – nézett értetlenkedve a fiú.

– A Keletiből indul a vonatom, innen bármilyen busz megfelelő – nevetett a lány.

– Vidéken laksz? – érdeklődött a fiú.

– Igen, falun. Nagyon furcsa, hogy itt alig pár percet kell várni a buszra. Nálunk óránként járnak. Ha lekésed, vesztegelhetsz.

Valóban két perc múlva megérkezett az ötös busz. Nándi bácsi is felszállt az első ajtónál. Hangosan köszönt a vezetőnek, mire az üveges szemekkel nézett vissza. Nem volt ehhez szokva. Láthatóan nem értette, mit akar tőle az öregember. Nándi bácsi bosszúsan legyintett, majd megpróbált átfurakodni a tömegen. Sóhajtozva botladozott kapaszkodótól kapaszkodóig, majd megállt az egyik ülés mellett. Az ülésen egy fiatal lány ült, a telefonjába volt temetkezve. Nándi bácsi rosszallóan nézett rá. A lány megérezhette a szúrós tekintetet, felnézett. Amikor meglátta, hogy egy idős ember áll mellette, azonnal felpattant és udvariasan átadta a helyét. Az öreg kelletlenül megköszönte és leült.

A hátsó ajtónál Panna és a fiú az ablaknál lévő kapaszkodónak dőltek, úgy beszélgettek.

Negyed óra alatt értek a Keletihez. A fiú tudta, hogy nem lesz hosszú az út, így már a Blahánál elkérte a lány telefonszámát. Panna szimpatikusnak találta őt, így bátran bediktálta a számot. A fiú azonnal rá is csörgött:

– Ez a számom, a nevem Gergely Tamás. Ha legközelebb Pesten jársz, hívj!

– Mindenképpen – mosolygott Panna, majd elköszönt és leszállt.

Nándi bácsi is leszállt, és fújtatva tört utat a tömegben a Keleti pályaudvar oldalsó bejárata felé. Egy hajléktalan férfi lépett elé:

– Elnézést uram, nem akarom feltartani, azt szeretném kérdezni…

– Nem érek rá, megy a vonatom! – vágott a szavába Nándi bácsi – alig várom, hogy kikerüljek ebből a büdös városból.

– Jó utat kívánok! – válaszolta a koldus, és már fordult is a következő járókelőhöz.

Panna eközben megnézte a telefonján, hogy mikor és melyik vágányról indul a vonat, majd megvette a jegyét a MÁV appon. Ebben a pillanatban kapott egy üzenetet Tamástól: Remélem, hamarosan találkozunk! A lány fülig érő szájjal válaszolt: Már most imádom Budapestet! Jövök, amint tudok!