Fejős Éva novellapályázatán a legjobb öt között
Újabb siker! Fejős Éva novellapályázatán bekerültem a legjobb öt közé!
Nagyon szeretnék nyerni, légyszi szavazzatok rám!
Érvényes szavazatot az eredeti poszt lájkolásával lehet leadni.
A novellám címe:
Máté-Király Márta: Sorsfordító megbeszélés
Ha mégsem nyernék, akkor sem leszek elkeseredve, mert már ennek az eredménynek is nagyon-nagyon örülök!
https://www.facebook.com/fejoseva1/posts/pfbid0VHyaV6rKpycVzeGQHJzcMit7FLywa4Vh6XTnH2vDxtHNgB1np8PKS8fdUq5zmri1l
Novellapályázat, szavazás!
Az általam meghirdetett pályázat 5 döntőbe jutott novelláját a következő posztokban egyesével, az eredeti kézirat változtatása nélkül közlöm.
Inspirációhoz bármelyik képet választhatták a szerzők e három fotó közül.
Augusztus 30-ig lájkkal szavazhattok a Nektek legjobban tetsző írásra az adott poszt alatt, a nyerteseket pedig 31-én hirdetem ki.
Kond másfél éve, pontosabban 547 napja dolgozott a belvárosi cégnél, és éppen ilyen régóta volt szerelmes Emmába, a titkárnőbe. Az iroda egyetlen női tagjának érzéseiről nem lehetett sokat tudni. Mindig kedvesen viszonyult Kondhoz, de csak annyira, mint mindenki máshoz. Emma barátságosan viselkedett még Flóriánnal is.
Flórián volt az ügyvezető igazgató. Őt a pszichológiai magazinokban a passzív-agresszív főnök mintapéldányaként lehetett volna mutogatni. Csak viccelek! – ezt hajtogatta, miután porig alázta a másikat. Ez általában Konddal szemben történt.
Mikor alakult ki ez az egész? – merengett a sorsán Kond – az elején még nem tűnt ellenségesnek. Ahogy teltek a hónapok, úgy szállt rám fokozatosan.
Kollégái hiába biztatták, álljon a sarkára, Kond nem mert lázadni. Féltette a munkáját, és leginkább attól félt: ha kirúgják, nem láthatja többé Emmát.
A hétfő reggelek kivétel nélkül megbeszéléssel indultak.
– Meeting! Kond és a hét vezér! Legyetek oly jók, emeljétek fel a hátsótokat! – röhögött harsányan Flórián.
Kondnak – mint bárkinek ezen a bolygón – rosszul esett, ha a nevével élcelődtek. A többiek vádlón néztek rá: miért tűri? Ő azonban lesütötte a szemét, kapkodva összepakolta a jegyzeteit, és besietett a tárgyalóba. Flórián vidáman nézett utána, majd elégedetten nyugtázta: beosztottjai kínosan vigyorognak a poénján. Tréfáltam! – hahotázott a hasát fogva, mint aki remekül szórakozik.
Mindezek ellenére az értekezletek Kond számára a hét csúcspontját jelentették. Ilyenkor ugyanis Emma hozott kávét. Rámosolygott az asztal körül ülőkre, amikor sorban kiosztotta az italokat. Kond biztos volt benne: rá a lány egy hajszálnyival bájosabban néz, mint másokra. Mikor Emma nyújtotta a csészét és összeért a kezük, Kond úgy érezte, száz Flórián sem tudná őt elüldözni erről a munkahelyről. Egyik nap a főnök megszólalt:
– Kond fiam, megtisztelsz minket a figyelmeddel, vagy a titkárnőm elcsábításával fogod tölteni a napot? – vicsorgott gúnyosan. A fiú fülig vörösödött, kissé lejjebb csúszott a székén. Emma szintén zavartan nyúlt a tálcáért. Egy pillanatra egymásra néztek, Kond pedig olyat látott a lány szemében, amire 547 napja várt: szerelmet, együttérzést.
Nem volt világos, mi zajlott a lány lelkében, ám ez Kondot nem akadályozta meg a két elhatározásban: randira hívja Emmát, valamint nem tűri tovább Flórián zsarnokságát.
Alig várta, hogy megoszthassa kollégáival a terveit.
– Hajrá, Kond! Mindent bele! – veregették meg a vállát – A csaj teljesen odavan érted!
– Gondoljátok? – tért vissza egy pillanatra a bizonytalanság, de azért boldogan vigyorgott rájuk.
– Annak külön örülünk, hogy végre lerázod magadról a góré sanyargatását! – mondták többen is, amikor a konyhában a mikrót körbeállva tanácskoztak.
– Okosan! Flórián nagyon dühös tud lenni, ne haragítsd magadra – javasolta az egyik középkorú férfi.
– Nem akarom kirúgatni magam – bólogatott egyetértően Kond – most azonban elhívom Emmát vacsorázni.
Még aznap délután odament a titkárnő asztalához. A többiek izgatottan figyelték, bár nem mertek feltűnően leskelődni. Amikor néhány perc múlva Kond visszatért, nem látszott semmilyen érzelem az arcán. Munkatársai hiába faggatták, csupán sejtelmes somolygást adott válaszként.
Hamarosan elérkezett a nagy nap. Kond időpontot kért a főnökétől, hogy lehetősége legyen négyszemközt beszélni vele.
Ebéd után Flórián kegyesen beinvitálta Kondot a szobájába. Az összes dolgozó legszívesebben hallgatózott volna. Pár perccel később kiderült: ez teljesen felesleges. Az ügyvezetői irodából ugyanis olyan hangos üvöltözés hallatszott, hogy az épület legtávolabbi sarkában tartózkodók is tisztán hallottak minden szót. Először Flórián emelte fel a hangját, azt követően Kond. Néhány percig mindketten. Aztán hirtelen csend lett. Hosszú másodpercek teltek el, mire végre megmozdult a kilincs. Kond lépett ki. Egy pillanatig kábán állt, majd felocsúdott. Becsukta maga mögött az ajtót. Rámosolygott Emmára, és annyit mondott: Sikerült!
A „szurkolók” felpattantak az asztaloktól, Emma kivételével. Körbeállták Kondot, faggatni kezdték.
– Srácok, máris mesélek! Le kell higgadnom! Kimegyek a mosdóba, felfrissítem magam! – próbálta csitítani a lelkes tömeget.
– Rendben, de siess vissza, az összes részletet hallani akarjuk! – türelmetlenkedtek az irodisták.
Kond távoztával azonnal találgatni kezdtek, mi történhetett odabent. Nem vették észre, hogy a férfi már jó ideje nem tért vissza. Az sem tűnt fel senkinek, hogy a titkárnő nem osztozott az általános izgatottságban, csendben ült a helyén.
Egy idő után Emma elunta magát, felállt és odament a csoporthoz.
– Mi ez a nagy felhajtás? Úgy csináltok, mintha valami világmegváltó dolog történt volna! – fújtatott.
– Mikor randiztok? – fordult felé az egyik munkatárs.
– Kivel? – kerekedett el Emma szeme.
– Jó poén! Konddal, ki mással? – röhögtek a férfiak.
– Nem az esetem – húzta fel az orrát Emma, és megindult a vezetői iroda felé.
A többiek elhűlten néztek utána. A lány bekopogott Flórián ajtaján. Nem érkezett válasz. Néhány próbálkozás után idegesen visszanézett kollégáira, majd határozott mozdulattal benyitott. Azzal a lendülettel vissza is fordult, arca elé kapva a kezét elrohant a mosdó felé.
A cég dolgozói szinte egyszerre léptek Flórián irodájához. Főnökük a földön feküdt, mellkasából levélvágó kés állt ki. Körülötte vértócsa.
Kondot a lakásán még aznap elfogta a rendőrség. Beismerő vallomását átolvasás nélkül aláírta.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése