A fényes mag – villámkrimi

 

Teresa szeretett kertészkedni. Szinte minden szabad idejét a kertben töltötte. Sajnos ebben nem bővelkedett, mert általában házsártos férjét kellett körülugrálnia.

Teresa, hol a papucsom? Hozd ide! Teresa, mikor lesz már kész az ebéd? Teresa, a könyvespolcot portalanítani kellene! Teresa, kivasaltad már az ingeimet?

Ehhez hasonló mondatok irányították a nő életét. Úgy érezte, nem feleség, csupán egy cseléd. Ha ezt megemlítette, férje, Samuel hatalmas haragra gerjedt és napokig nem szólt hozzá. Vagy ha szólt is, abban sem volt köszönet.

Teresa árvaházban nőtt fel, semmi vagyona nem volt, amikor Samuel „kihúzta őt a mocsokból”. Ezt a férj fogalmazta meg így és hánytorgatta fel rendszeresen a feleségnek.

Így hát Teresa tűrt, és végezte a dolgát. A házimunkák közül egyedül a kertészkedést élvezte. Az összes szakirodalmat elolvasta, minden növényt ismert, ami a környékükön élt.

Samuel hatvan éves korában nyugdíjba ment. Attól kezdve egész nap otthon volt és unalmában folyamatosan utasítgatta Teresát. Egyre vadabb kívánságai voltak, Teresa egy percre sem ülhetett le. Halálosan kimerültnek érezte magát.

– El akarok válni – mondta egyik este halkan. Behúzott nyakkal várta, hogy Samuel kiborul és ordibálni kezd. Nem ez történt. Samuel hahotázni kezdett.

– El akarsz válni? Hát csak rajta! Mehetsz vissza a dologházba egy szál rongyban, ahogy akkor voltál, amikor kiszedtelek onnan – röhögött a férj – arról ne is álmodj, hogy innen egy gombostűt is elvihetsz.

Teresa csendesen sírni kezdett, majd felment a szobájába. Ott megakadt a szeme az egyik könyvön. Kinyitotta és figyelmesen böngészni kezdte.

A ricinus magjai a világ egyik legmérgezőbb anyagát tartalmazzák, a ricint. Egyetlen magban elegendő ricin van ahhoz, hogy pár perc alatt végezzen egy felnőttel.

Vajon feldolgozott formában is ilyen a hatása? – tűnődött a nő – a kertbe ültettem még tavasszal, hogy elűzze a vakondokat. Talán már vannak rajta magok.

Másnap délelőtt Teresa időt tudott szakítani a kertészkedésre. Hozok egy kis friss salátának valót a kertből – mondta a férjének.

Ebédnél Samuel vidáman faggatni kezdte:

– Mi az, asszony? Már nem akarsz válni? Egész finom krémlevest főztél.

Teresa csak halványan mosolygott. Remélte, hogy a ricin magjai préselt állapotban sem veszítenek erejükből. Higgadtan nézte, ahogy Samuel arca eltorzul, majd a férfi lefordul a székről.

– Fokhagyma leves volt az ebéd. Samuel főzte, mert én nem szeretem a fokhagymát. Ő maga hozta be a kertből a hozzávalókat. Szegény férjem nem nagyon értett a növényekhez, talán összetévesztette a ricinus fényes magját valami mással. Tudják, a látása sem volt már az igazi – magyarázta később a rendőröknek.