Zsűri - villámkrimi

 

Alfa kamaszkora óta híres író szeretett volna lenni. Álnevét 16 éves korában találta ki. Eleinte a fióknak írogatott, később különböző kiadóknak kezdte küldözgetni a műveit. Nem sok sikerrel. Sajnálattal közöljük… Nem illik cégünk profiljába… Megköszönve érdeklődését, azonban… Támogatjuk törekvéseit, de még fejlődésre szorul. Ilyen, és ehhez hasonló válaszlevelek érkeztek Alfa postaládájába.

Húsz éves korára a fiú már éppen kezdte feladni álmát, amikor megakadt a szeme egy híren: Magyarország egyik legnagyobb kiadója regénypályázatot hirdet. A tét óriási volt: országos ismertség, több ezres példányszám, intenzív marketing kampány. Alfa egy percig sem habozott, kéziratát azonnal beküldte a megadott címre. Ezután hosszú, gyötrelmes várakozás következett. Több hónap elteltével megkezdődött a lehetséges nyertesek kiértesítése. A kiadó honlapján azt írták: aki nem kap levelet, azt a háromtagú zsűri nem választotta be.

Alfának nem jött levél. Két hétig reménykedett, majd fokozatosan kétségbe esett. Egyik este megsimogatta hűséges pulikutyája fejét, és nagyot sóhajtott: Buksikám, ez nem mehet így tovább!

Aznap valaki feltörte a kiadó informatikai rendszerét.

*

Másnap az ország egyik legnagyobb kiadójának alkalmazottja, Attila, munkába sietett. Kocsiját letette a P+R parkolóban, majd felszállt a mozgólépcsőre a metróállomásra igyekezve. A belvárosba könnyebb és sokkal gyorsabb volt eljutni a föld alatt, mint a dugóban ácsorogva. Ráadásul a kiadóhivatal környékén esélytelen volt parkolóhelyet találni. Általában nem a csúcsforgalomban járt dolgozni, de az utóbbi időben feltornyosultak a munkák. A napi feladatok mellé rásózták a regénypályázat zsűrizését is. Unta már böngészni a sok kezdő firkász irományát. Hamarosan vége – gondolta – nemsokára eldől, kik kerülnek a döntőbe. Akkor már lazább lesz, csak néhány kéziratot kell elbírálni.

A metrószerelvény gyorsan közeledett, majd fékezni kezdett. Attila gondolatai a rá váró feladatok körül forogtak. A peron szélén állva, merengve nézte a beérkező jármű fényeit. Egyszer csak valaki meglökte hátulról. Attila megtántorodott. Kiáltani sem volt ideje. A fém kerekek alá zuhant. A fékek csikorogtak, a férfi testét azonnal maguk alá gyűrték. Esélye sem volt a túlélésre.

*

Klárika húsz éve dolgozott a kiadónál. Aznap reggel az ezüstszínű Yaris-szal igyekezett egy vidéki munkára. Az egyik leghíresebb költő nem volt hajlandó telefonos interjút adni, sem kimozdulni a tanyájáról, így Klárika kénytelen volt autóba vágni magát, hogy személyesen látogassa meg. Mennyivel egyszerűbb lett volna ezt online lerendezni – háborgott magában – nem lesz időm befejezni a zsűrizést. Zsani le fogja üvölteni a hajamat.

Az autópályán rengeteg kamion haladt a szélső sávban. Mintha direkt akarnának konvojban maradni. Klárika is itt szeretett autózni. Egyenes, lejtős szakasz következett. Klárika levette lábát a gázról és hagyta, hogy a kocsi szabadon guruljon a lejtőn. A kis Yaris egyre jobban begyorsult. Bőven túllépte a megengedett 130 kilométer per órás sebességet. Vészesen közeledett egy kamion hátsója felé. Klárika rálépett a fékre, de az autó nem lassított. Rémülten tövig nyomta a pedált. Ennek sem volt hatása. Próbálta kikerülni a fölé tornyosuló kamiont, ám a belső sávban éppen akkor ért oda egy személyautó. A Yaris megpördült, kisodródott a szalagkorlátra és felborult. Klárika életét a kiérkező mentősök már nem tudták megmenteni. 

* 

– Két kollégám is meghalt a héten! Nem ülök autóba soha többet! Sem metróra! – magyarázta Zsani valakinek telefonon. A mobilját csábosan eltartotta a fülétől, a tenyerét kifelé, a telefont az ég felé fordítva, ahogy a fiatal lányok szokták. Talán azért, hogy ne kenődjön el a sminkje.

– A héten ráadásul le kell zárnunk a hülye pályázatot. Magamra maradtam a zsűrizéssel. Attila és Klári nem adták le a jegyzeteiket, fogalmam sincs, kiket akartak a döntőbe juttatni – folytatta fáradtan, majd leült egy padra.

A Bazilika környékén sok turista sétálgatott. Csoportosan és egyénileg is. Zsani padja előtt és mögött is díszkövezet volt, amelyen sokan járkáltak. A lány hátradőlt és behunyta a szemét. Egy fiatal srác közeledett, kutyát sétáltatott pórázon. A puli megállt a pad mögött, szaglászni kezdett. Zsani lenézett rá, mosolyogva felé nyúlt, hogy megsimogassa. Ebben a pillanatban valami megszúrta, így a mozdulat félbemaradt. Zsani a nyakához kapott. A fiú a kutyával továbbment. A lány behunyt szemmel ült a padon, kissé lecsúszva, egészen addig, amíg valakinek feltűnt, hogy már halott. 

* 

Alfa néhány nap múlva levelet kapott. A kiadó tájékoztatta, hogy sajnálatos tévedés történt. A zsűri kiválasztotta kéziratát a továbbjutók közé, azonban a postázóban másik címre küldték ki az értesítést. Ráadásul, ahogy a hírekből már hallhatta, mindhárom zsűritagjuk tragikus hirtelenséggel elhunyt, így a pályázati szabályzat szerint az eljárást meg kell ismételni. Az előző döntés érvénytelen. Az új zsűritagok megválasztásáig szíves türelmét kérik.