Az igazi áldozat - villámkrimi

 

– Nem én öltem meg!

Emily ennyit mondott köszönés helyett, amikor Paul kinyitotta az ajtót.

– Mi történt? – kérdezte a férfi.

– Greg meghalt. Valaki lelőtte – motyogta Emily.

Paul leültette a lányt, kezébe nyomott egy pohár vizet, majd átment a Emilyék házába. Szétnézett a földszinten, de nem talált semmi rendkívülit. Felment az emeletre. A hálószoba ajtaja nyitva volt. Paul óvatosan belépett a helyiségbe. Greg, Emily férje az ágyon feküdt. Mellkasán és fejében több lőtt seb, körülötte vértócsa. Paul egy pillanatra ledermedt, aztán megrázta magát és körbenézett. Keresett valamit, de nem akart sok nyomot hagyni, vagy éppen eltüntetni. A krimikből tudta: egy bűntény helyszínén nem szabad semmihez hozzányúlni. A gyilkos fegyvert nem találta.

 *

Paul közel két éve költözött a kertvárosba. Emilybe megismerkedésük pillanatától kezdve szerelmes volt. A lány a szemközti házban élt gazdag férjével, kapcsolatuk nem volt felhőtlen. Paul úgy sejtette, a férfi erőszakoskodott feleségével. Többször próbált beszélni erről Emilyvel, de ő ilyen esetekben elzárkózott, témát váltott.

 Egyik este Emily szakadt ruhában, monoklival a szeme alatt csöngetett be Paulhoz.

– Nálad alhatok?

A férfi semmit nem kérdezett. Tiszta ruhát adott neki, és megágyazott a vendégszobában.  Másnap reggel omlettet készített kettőjüknek. Az utcára néző nappaliba besütött a fény, megcsillant a lány haján. Paul hirtelen megszólalt:

– Cuccolj át hozzám!

Emily válasza csak egy halvány, szomorú mosoly volt. Ha a férfi sejtette volna, hogy két nappal később vérfürdő lesz, talán határozottabban ragaszkodik a költözéshez.

– Mennem kell, meghozta a futár a csomagomat – pattant fel Emily. Paul kinézett az ablakon. Egy vörös hajú férfi állt a szemközti ház bejáratánál. Nem volt a kezében semmi.

 *

Paul felhívta a rendőrséget.

– Gyilkosságot kell bejelentenem – közölte, majd bemondta a címet.

– Nem fognak hinni nekem – mondta Emily később a nappaliban, amikor a kanapén kuporogva várták a rendőröket.

– Emily, nem mehetsz börtönbe! Az a rohadék megérdemelte a halált. Mindig a feleséget gyanúsítják ilyen esetben. Magamra vállalom az egészet – magyarázta Paul. Úgy érezte, végre eljött az idő, amikor bizonyíthatja szerelmét. Ekkor hirtelen olyat látott a lány szemében, amire közel két éve várt: szeretetet és hálát. Csak egy pillanatig tartott az egész, utána Emily ismét lehajtotta a fejét.

 Az este hátralévő részében a nő érzéseiről nem lehetett túl sokat megállapítani. Úgy viselkedett, mint aki be van nyugtatózva. Talán így is volt. Rezzenéstelen arccal válaszolt a nyomozók kérdéseire. Nem tudott elfogadható magyarázatot adni arra, ki ölhette meg a férjét. Ragaszkodott a meséhez: vérbe fagyva talált rá Gregre.

Pault is kihallgatták. A pisztolyt megtalálták a kocsifeljárója melletti bokorba hajítva. Ujjlenyomat nem volt rajta. A férfi nem tiltakozott a vádak ellen. Azt állította, szerelmes Emilybe, ezért féltékenységében megölte a férjét.

 Ezután minden nagyon gyorsan történt. A férfit letartóztatták, bírósági tárgyalásra került sor. Mindvégig kitartott az eredeti történet mellett. Az esküdtszék tagjai Pault – nyugodt viselkedése miatt – hidegvérű pszichopatának könyvelték el. Előre megfontolt gyilkosság. Hamarosan megszületett az ítélet: halálbüntetés. Paul a hírt higgadt beletörődéssel viselte.

 Ebben az államban a villamosszékre ítélteknek engedélyezték: utolsó estéjükön beszélőre hívhattak egy hozzátartozót. Paul gondolkodás nélkül Emilyt választotta. Amikor a találkozóra sor került, a férfi reménykedett, hogy ismét meglátja Emily tekintetében azt, amit a letartóztatás estéjén. A nő azonban hidegen, szinte ellenségesen nézett Paulra.

– Sietnék – mondta türelmetlenül a telefonkagylóba az üvegfal másik oldalán.

A férfi visszakérdezett. Azt hitte, rosszul hallotta a megjegyzést.

– Paul, kérlek! Tudom, nehéz most, de értsd meg, dolgom van!

– Emily, halálra ítéltek miattad! Legalább az utolsó estémen lehetnél egy kicsit kedvesebb hozzám!

– Nem kértem, hogy vállald magadra! – háborgott a másik.

– Halkabban! – csitította a férfi.

– Mit vársz tőlem? Hálát?

– Szeretlek, Emily – mondta ki Paul.

–Nem volt bizonyítékuk. Az ujjlenyomatokat letöröltük – merengett a nő.

– Letöröltük? Ki? – kapta fel a fejét a férfi.

Emily nem válaszolt, csak hátranézett. Paul ekkor vette észre: egy vörös hajú fickó áll az ajtóban.

– Paul – suttogta Emily – mondtam neked aznap este is: nem én öltem meg.