Kenny esete Debrával – villámkrimi

 

Kenny és Debra 200 mérföldnyire laktak egymástól. Ez a távolság nem akadályozta meg őket abban, hogy egymásba szeressenek. Kenny legalábbis így érezte: a lány levelei szerelemről árulkodtak.

Egy társkereső oldalon ismerkedtek meg. Először csak leveleztek, majd fel is hívták egymást. Végül áttértek a videochatre, ami szinte elfeledtette a 200 mérföld távolságot.

Egyik este Kenny felvetette: találkozzanak személyesen. Debra egy pillanatra ledermedt, majd zavartan kifogást keresett, végül témát váltott. Kenny nem erőltette tovább a dolgot, nem akarta siettetni a lányt.

Debra azonban következő nap nem volt elérhető a chaten. Kenny írt neki egy mailt. Debra arra sem válaszolt. Ez így ment egész héten.

Kenny a hét vége felé már nagyon aggódott. Ez nem vall Debrára – morfondírozott – lehet, hogy beteg? Remélem nem történt nagy baj!

Szombaton autóba ült és 200 mérföldet vezetett szinte egyhuzamban. Késő délután ért a városkába, ahol Debra lakott. Nem tudta a pontos címét. Azt tervezte, hogy érdeklődni fog, valaki majd csak útba igazítja. Leparkolta az autót a város központjában, a supermarket előtt. Kiszállt, kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Ebben a pillanatban meglátta, hogy Debra a kávézó teraszán ül az út túloldalán. Annyira megörült neki, hogy azonnal át akart rohanni hozzá. A lendület azonban alábbhagyott, amikor meglátta, hogy Debra nincs egyedül. Egy férfi ült vele szemben. A lány éppen a férfi egyik karján simított végig.

Kenny döbbenten állt egy darabig, majd lehajtott fejjel visszaült a kocsiba. Az autóból sokáig figyelte a párt. Azok megitták a kávéjukat, végül a férfi fizetett. Debra puszival búcsúzott tőle, majd beült egy piros autóba és elhajtott. Nem vette észre, hogy valaki követi.

A piros autó megállt egy külvárosi kertesház felhajtóján. Debra kiszállt belőle és megindult a bejárati ajtó felé. Amíg a kulcsokat kereste a táskájában, Kenny mögé lopózott. Debra kinyitotta az ajtót és fel akarta kapcsolni a villanyt. Erre azonban már nem került sor. Kenny leütötte hátulról. Debra élettelenül vágódott el a bejárati kőpadlón.

Kenny úgy vezetett hazáig, mintha üldöznék. Egyszer sem állt meg. Arra azért ügyelt, hogy ne lépje túl a megengedett sebességet, így megúszta, hogy megállítsák a rendőrök. Otthon szinte bezuhant az ágyba.

Másnap reggel kábán ébredt. Kávéscsészével a kezében ült le a laptop elé. Megnyitotta a levelező programot. Legnagyobb meglepetésére Debrától érkezett levele.

Kedves Kenny! Ne haragudj, hogy így eltűntem. Amikor azt javasoltad, találkozzunk személyesen, bevallom, kicsit megijedtem. Nem tőled, hanem a saját érzéseimtől. Ami a szavaid nyomán dúlt bennem. Amíg csak távkapcsolatban voltunk, nem éreztem a felelősséget. Most, hogy személyesen is fogunk találkozni, felkavarodtak bennem a dolgok. Már előbb be kellett volna vallanom: van egy befejezetlen kapcsolatom. Nem beszéltem róla, mert nem tartottam fontosnak. Most azonban úgy érzem, le kell zárnom végleg a múltat, hogy új fejezetet nyithassak. Veled. Ma délután találkozom az exemmel, és megbeszélek vele mindent. Elmondom neki, hogy Veled képzelem el a jövőmet. Csak Veled! Remélem, mielőbb láthatlak személyesen is: Debra.