Kivilágított utcákon robogtunk - villámkrimi

 

Kivilágított utcákon robogtunk.

Angelo azt mondta, hogy a Jefferson Avenue 16-ban lakik a célszemély. Órákig vártunk néhány háztömbbel arrébb, mire megérkezett. Akkor kiszálltunk a kocsiból és a házhoz siettünk. Megkerültük a tömböt, a hátsó bejáraton át könnyedén bejutottunk. A célszemély a konyhában állt és a hűtő tartalmát tanulmányozta. Háttal volt nekünk. Mivel nesztelenül érkeztünk, meg sem fordult. Hátulról érte a golyó. Ekkor megtántorodott és elvágódott a konyha padlóján. Hasra esett, így nekem kellett megfordítanom a hullát. Le kellett fényképeznünk az arcát, hogy a megrendelőnek bizonyíthassuk: elvégeztük a munkát.

– Ez nem a célszemély! – hördültünk fel szinte egyszerre.

Megrökönyödve néztem a társamra.

– Mutasd az SMS-t! – parancsoltam rá.

Kissé remegő kézzel vette elő a mobilját és adta a kezembe.

– Jefferson 16. Eddig stimmel – olvastam az üzenetet. – Te hülye!

– Mi bajod? – támadt nekem azonnal.

– Jefferson Street, nem Avenue – magyaráztam, mire ő is elsápadt.

Kirohantunk a házból. Nem volt sok időnk. Kivilágított utcákon robogtunk a Broadway túlsó vége felé, mielőtt Angelo rájön a tévedésre.