Konrád udvarias - villámkrimi

 

Konrád dudorászott a reggeli készülődés közben. Ebben az államban egyre kevesebb volt a munkája, a mai nap azonban kivételes volt. Számítottak a szaktudására, őt nevezték ki az egész procedúra levezénylésére. Amikor beért a munkahelyére, mosolyogva vette át a kulcsokat és a szükséges felszereléseket a portán.

– Az egyesben leszünk? – kérdezte az őrt.

– Igen, uram.

– Köszönöm szépen, John – bólintott Konrád, majd odalépett a kisegítő kollégákhoz.

– Fiúk, kezdhetünk? – fordult feléjük csillogó szemmel.

A vasajtónál előre engedte két munkatársát, majd belépett a kis cellába.

– Mallory úr! Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Konrád D. vagyok, én fogom elvégezni a munkát. Felkészült?

Mogorva nézés volt csupán a válasz. Konrád kissé meghajolva, tessékelve kitárta kezét a kijárat felé. Mallory megindult, az őrök kétoldalról kísérték. Amikor beérkeztek az egyesbe, Konrád becsukta az ajtót, majd hellyel kínálta a rabot.

– Kérem, bocsásson meg nekünk, csak a munkánkat végezzük. Ígérem, hamar túl leszünk rajta, és nem fog fájni – mondta Konrád és bátorítón megszorította Mallory kezét.

Meghajolt, majd bekapcsolta a villamosszék áramkörét.