A tökéletes terv - villámkrimi

Különös módját választottam az öngyilkosságnak. A búcsúlevelemben persze ezt nem részletezhettem, ezért csak annyit írtam neki: Sári, tudom, hogy megcsaltál a Dezsővel. Elmegyek, meghalok, ne keress. Porból lettem, porrá leszek. Ég Veled! 

Betettem egy borítékba, majd bedobtam a postaládába. Igyekeznem kellett, a temetőt sötétedéskor zárják. A tervem tökéletes volt. Beosontam a kapun. Nem is kellett nagyon lopakodni, a portás le sem vette a szemét a tévékészülékről. Fradi-meccs ment. Kíváncsi vagyok, nyernek-e. 

Sajnáltam magam, és ez szomorúsággal töltött el. Ilyen fiatalon meghalni! Ezt fogják majd mondani, ha tudomást szereznek az öngyilkosságomról. 

Megbújtam egy kripta mögötti bokor takarásában. Zárás után körbejárt az ügyeletes őr, de csak felületesen világított a sírok közé. Nem gondolta komolyan, hogy bárki is lenne olyan ütődött, hogy ilyen hidegben itt marad a temetőben. Mármint az élők közül. Már nem soroltam magam az élők közé. Sári nélkül halott vagyok. De biológiailag még nem voltam az, így be kellett jutnom a krematóriumba. 

A hamvasztó a temető másik végében volt. Az alkalmazottak mind hazamentek, az őr pedig a kötelező ellenőrző körútja után sietett vissza a fülkéjébe, nézni a meccset. Nem volt nehéz felfeszítenem a zárat. 

Bent a hűtőházban letakarva sorakoztak a holttestek, a másnapi hamvasztásra várva. Kovács Pál, született, elhunyt stb. Bocsánat, uram, de én most kölcsön veszem az ön adatlapját és átragasztom a saját ideiglenes nyughelyemre. Pali bácsi nem ellenkezett. Kihúztam az egyik tepsit (nem tudom a szakszerű nevét), belefeküdtem a rajta lévő koporsóba, majd behúztam magam mögött a fülke ajtaját. Nem mondom, hogy nagyon kényelmes volt, de valószínűleg az aznap elszenvedett stresszes élmények miatt hamar álomba szenderültem. Amikor felébredtem, már nem fáztam. Sőt, kezdett nagyon melegem lenni. Nem emlékeztem, hol vagyok. Aztán beugrott. Ekkor felugrottam, pontosabban csak próbáltam. Nem sikerült, beütöttem a fejem. Egy szűk helyen voltam, és egyre forróbb lett a levegő. Meggondoltam magam, mégsem akarok meghalni! 

Dörömbölni és kiabálni kezdtem. Hallottam, hogy odakint valaki azt mondja:

– Te Laci, nem hallasz valami furcsát a kemencéből? A Kovács Pálnál most tekertem fel a hőfokot.

– Ne foglalkozz vele, csak hallucináció. Kezdőknél gyakran előfordul. Majd elmúlik. 

Erre még hangosabban üvöltöttem és már rugdostam is a ládám fedelét, de a másik férfi csak annyit mondott:

– A halottak nem beszélnek. 

Úgy néz ki, sosem fogom megtudni a tegnapi meccs eredményét.