Jobb az óvatosság - Villámkrimi

Ádám meglátta a saját nevét egy kórházi karszalagon a kuka tetején. A dátum másnapi volt. A férfi mélyen hitt a babonákban, biztos volt benne, hogy ez egy égi jel. Valami történni fog holnap. De mit jelent pontosan egy kórházi karszalagon a dátum? A bekerülés napja? A műtét időpontja? A születési dátumot írták volna el? Ez nem tűnt ésszerű magyarázatnak. Egyáltalán, ki írta rá ezeket az adatokat? Vajon mi okból? Meg kell tudnom – határozta el, majd elindult a János Kórházba. Pontosabban az Észak-budai Szent János Centrumkórházba. A karszalag ugyanis ennek az intézmények a logóját viselte. 

Ahogy belépett az épületbe, megcsapta a semmivel sem összetéveszthető szag, amely a gennyes kelések és a fertőtlenítő keverékéhez hasonlított leginkább. Ádám gyomra felkavarodott és megszilárdult benne az elhatározás, hogy bármi áron elkerüli ezt a helyet. Nem történhet meg, hogy ő ide befeküdjön.

A betegirányító pulthoz lépett és odanyújtotta a karszalagot a szolgálatban lévő hölgynek.

– Mit jelentsen ez? – kérdezte a normálisnál kissé számon kérőbben, bár pontosan tisztában volt vele, hogy nem ez az alkalmazott tehet arról, hogy a csuklópánt hozzá került.

A pultban ülő hölgy felvonta a szemöldökét és átvette a szalagot.

– Ez egy csuklószalag, kórházi azonosításra használjuk – válaszolta hűvösen.

Ádám egy fokkal udvariasabban folytatta.

– Szeretném megkérdezni, hogy ez a dátum mit jelent rajta?

A hölgy elolvasta a pánton lévő adatokat.

– Általában a beteg nevét, a születési idejét és a felvétel dátumát szokták ráírni. Amennyiben nincs nála semmilyen dokumentum, akkor csak az utóbbit rögzítik. Ez esetben azonban a neve ismert.

– Engem hívnak így – vetette közbe türelmetlenül Ádám.

A betegirányító összezavarodott.

– Ön holnap fog befeküdni a sebészeti osztályra?

Ádám hitetlenkedve rázta meg a fejét.

– Nem tudok róla.

– Ez csak valami tévedés lehet – mondta a kórházi dolgozó – egyébként sem szoktuk előre kiállítani a karszalagokat. Nyomdahiba, vagy valami tréfa lehet.

Ádám tudta, hogy ezek közül egyik sem. Megköszönte a felvilágosítást, és hazaindult, bár cseppet sem volt megnyugodva. Pontosan tudta, hogy az adatok valósak. Ez csakis az égiek figyelmeztetése lehet. Veszélyben az egészsége, talán még az élete is. Hazafelé átgondolta, mit fog tenni pontosan. Amikor a felesége hazaért, megmutatta neki is a karszalagot, majd felvázolta a tervét.

– Holnap egész nap ki sem mozdulok itthonról. Nem engedek be senkit. A kanapén fogom tölteni a napot, nem kockáztatok. Nem érhet baleset még a lakáson belül sem.

Vanessza ismerte már a férje ezoterikus beállítottságát, így szinte meg sem lepődött.

– Drágám, nekem holnap fontos tárgyalásom lesz, nem maradhatok itthon veled. De megértem a döntésedet. Természetesen én sem szeretném, ha arra a rémes helyre kerülnél. Rendelj magadnak pizzát, olvass egy könyvet, vagy nézz filmet, érezd jól magad. Minden rendben lesz – próbálta vigasztalni pánikban lévő férjét.

Ádám ezt hallva kissé megnyugodott. Másnap már szinte élvezte, hogy egyedül lehet a házban, és úgy vélte, a sok munkahelyi hajtás után egyébként is megérdemel egy kis pihenést. A kórházi szalagot kidobta a kukába, és szinte nem is gondolt rá. Filmnézés közben elaludt a kanapén.

A szénmonoxid érzékelő nem működött. Ádámra Vanessza talált rá késő délután. A lakásba úgy lépett be, hogy egy kendőt tartott az arca elé. Azonnal ablakot nyitott, és csak miután kiszellőzött a lakás, akkor nézte meg, hogy Ádám él-e még. A férfi halott volt. A nő elővette a mobilját és tárcsázni kezdett.

– A tervünk bevált – mondta a telefonba – a vén babonás a saját csapdájába sétált. Remélem, senkinek nem tűnt fel a kórházban, hogy egy karszalaggal kevesebb van raktáron. Zseniális vagy! Miénk a vagyon!